Romzsa Tódor élete
Romzsa Tódor Romzsa Tódor 1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón (Velikij Bicskov), Máramaros vármegye rahói járásában görögkatolikus magyar családban. Édesapja vasúti pályaőr, nagyapja, dédapja és több felmenője görögkatolikus pap volt. A család, ahová Tódor kilencedik gyermekként érkezett, szerény körülmények között élt. A huszti reálgimnáziumban szerzett jeles érettségit 1930-ban. Ezt követően Gebé Péter munkácsi görögkatolikus püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni. Romzsa Tódor, a római szemináriuma archívumában, a Russzikumban fennmaradt keresztlevele 1930-ban kiállított példányában Tivadar György, magyarul Tódornak hívatta magát, magyar szövegek aláírásaként a Tódor alakot használta. 1930-1934 között a római Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke, majd 1937-ig a Collegium Russicum diákja volt. Egyetemi tanulmányait a Pápai Gergely Egyetemen végezte, summa cum laude eredménnyel licenciázott. Rómában szentelték pappá 1936 karácsonyán. Papi jelmondata: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem és oltalmam.”
1937 nyarán hazatért, behívták katonai szolgálatra, ősztől pedig Prágában, tiszti iskolán kapott tábori lelkészi kiképzést. 1938 tavaszától a máramarosi Berezova és Alsóbisztra nevű hegyi falvak lelkésze. Szeretett volna visszatérni Rómába, hogy bevégezhesse az egyetemi doktori tanulmányait. Ehelyett újabb katonai szolgálatra kellett bevonulnia, utána pedig visszatért a hegyi falvakba. Munkáját nehezítették a bécsi döntések következtében előállt határmódosítások, amelyek az egyházmegyei irányítást is befolyásolták. 1939 őszén a munkácsi egyházmegye püspöke, Sztojka Sándor kinevezte az ungvári szeminárium lelki vezetőjévé és filozófiatanárává. Kispapjainak lelkiatyja volt a szó legszorosabb értelmében, teológiai tudását szerető bölcsességgel adta át tanítványainak. Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus püspök – aki 1944. januártól apostoli adminisztrátorként vezette a munkácsi egyházmegyét – szentelte püspökké Ungváron 1944. szeptember 24-én. A társszentelők Scheffler János szatmári és Madarász István kassai püspökök voltak.
A szovjet Vörös Hadsereg 144. október elején érte el Kárpátalját. A katonai megszállást a közigazgatás átszervezése és Kárpátalja területének a Szovjetunióhoz csatolása követte. Ezzel együtt járt, hogy az ortodox egyház erőteljes támadást indított a megszállt területeken élő görögkatolikusok ellen. A kárpátaljai görögkatolikus papokat felszólították, hogy fogadják el a moszkvai ortodox partiarchátus joghatóságát. Erre akarták rávenni Romzsa püspököt is, ő azonban ezt megtagadta, egyházmegyéjének falvait sorra látogatta, személyes hűségével bátorította kitartásra papjait és híveit. A rá nehezedő nyomás egyre súlyosbodott: betiltották az iskolai hitoktatást, feloszlatták az ifjúsági egyesületeket, nem nyomtathattak imakönyveket, hittankönyveket. Az orthodox egyházhoz való csatlakozást megtagadó papjait letartóztatták, sokakat bebörtönöztek. Sok templomot bezártak vagy átadtak az ortodoxoknak. A püspök ilyen körülmények között is jó pásztora maradt híveinek: számos emlék maradt nemcsak az általa celebrált liturgikus eseményekről, hanem bensőséges, derűs hangulatú családlátogatásairól is.
Munkássága az etnikumok közti ellentétek kibékíthetőségének is szép példája – magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok nyelvén beszéljen. A szovjet vallás- és egyházüldözés idején, amikor a kommunista párt a görögkatolikus egyház megszüntetését határozta el, Romzsa Tódor fontos alakjává vált az ezzel szembeni békés ellenállásnak: határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását és a pravoszláv egyházba való áttérést, kitartásra és egységre szólítva papjait és híveit.
Ellenálló tevékenysége miatt 1947-ben Hruscsov, az Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottságának vezető titkára kérésére Sztálin engedélyezte titkos likvidálását. Hírhedt „likvidátorát”, Pavel Szudoplatov KGB tábornokot bízva meg az akció felügyeletével (a 30-as években személyesen ő robbantotta fel Konovalec ukrán, emigrációban szervezkedő vezetőt, Trockij volt szovjet vezető mexikói meggyilkolását is ő szervezte).
Romzsa püspök 1947 októberében már tudatában volt annak, hogy hűséges helytállása miatt életét közvetlen veszély fenyegeti. Ennek ellenére úgy döntött, elutazik a lókai (ukránul, ruszinul, oroszul Lavka) filiális templom felszentelésére. Az ünnep zavartalanul lezajlott, de a hazafelé vezető úton a szomszéd falu, Iványi (Ivanovci) közelében a püspök lovaskocsijába belehajtott egy a katonai teherautó, a püspököt és kísérőit ezután a teherautóból kiszállók vasdorongokkal agyba-főbe verték. A főpap nem halt meg, súlyosan megsérült. A sebesülteket beszállították a munkácsi kórházba. Itt a jónevű Fedinec fősebész sikeresen megműtötte (a sebesült állkapcsa is eltörött, 8 foga maradt). A püspök likvidálása érdekében a KGB-vel együttműködő főorvos a merénylet napján vett fel kórházi takarítónőként egy ügynököt. Az ügynök a főorvossal végzett éjszakai orvosi ellenőrzés alatt egy kuráre-injekcióval megmérgezte. Romzsa Tódor halála a 1947. november 1-jére virradó éjszakán állt be. A merénylet célja a hívők megfélemlítése, a papok megtörése volt. A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt Kárpátalja görögkatolikusai számára. Az ungvári görögkatolikus katedrális kriptájában temették el.
Még 1944. szeptemberében Romzsa Tódor az Apostoli Szentszéktől kapott különleges engedély birtokában – miszerint a várható egyházüldözés miatt, az egyház fennmaradásának érdekében előzetes pápai felhatalmazás nélkül saját döntése alapján, az általa kiválasztott személyt (személyeket) püspökké szentelheti – titokban püspökké szentelte Chira Sándort, majd 1944. decemberében Orosz Pétert. Halála után ők szervezték a fokozatosan illegalitásba kényszerített Kárpátaljai görögkatolikus egyházat. 1949-ben a görögkatolikus egyház intézményes fölszámolását követően a 265 plébánia 350 lelkészéből 129 hitéhez ragaszkodó (az ortodoxiára áttérést megtagadó) papot kényszermunkára hurcoltak. A népbírósági tárgyalás után sokukat kivégezték, a többieket, köztük Chira Sándort is, lágerekbe toloncolták. Közülük 30-an haltak meg a hírhedt Gulag-táborokban. Az egyházmegye szétzúzása után 400 ezer ruszin, 28 ezer görögkatolikus magyar, 16 ezer román, 4 ezer szlovák maradt pásztor nélkül. Néhány megmaradt papjuk, köztük Orosz Péter titokban fölszentelt püspök, folyamatos bújkálásra kényszerülve próbálta ellátni papi feladatait. Orosz Péter püspök 1953 augusztusában halt mártírhalált. Sztálin halála után a túlélők fizikailag megrokkantan tértek haza. Papi hivatásuk gyakorlását szigorúan megtiltották, csak titokban, otthon miséztek, temettek, kereszteltek, eskettek. Életük állandó rendőri megfigyelés alatt zajlott, rendszeresen beidézték őket kihallgatásra az NKVD-re, lakásukat gyakran felforgatták. A görögkatolikus egyház 1989-ben bekövetkezett rehabilitálásáig papjai gyakorlatilag katakombai munkát végeztek. Chira Sándor 1983-ban Karagandában halt meg, örökös száműzetésbe kényszerítve a Gulag után.
1949-ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot a Pravoszláv Egyháznak, elterjedt a hír, hogy Romzsa püspök testét elszállították. 1998. június 3-án Puskás László (életrajzírója) találta meg az ereklyéket az 1990-től már ismét görögkatolikus székesegyház szétrombolt kriptájában. A feltárásra és a hiteles azonosításra a budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Intézetében került sor. Az ereklyéket 2003. június 26-28-án ünnepélyesen átszállították Ungvárra és elhelyezték a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában.
Tisztelete szinte vértanúhalála napjától megmutatkozott egyházmegyéje hívei és papjai között. Voltak papjai, akik már a munkatáborokban is érte ajánlották fel a Szent Liturgiát, és sok családban az esti közös ima végén felhangzott: "Tódor püspök vértanú, könyörögj érettünk!" Papi hagyatékokból, régi imakönyvekből előkerültek az évtizedes imák, amelyekben az egyházmegye papjai bizalommal kérték az Urat, hogy dicsőítse meg a szentté avatással vértanú püspöküket. Imádságuk meghallgatásra talált: Romzsa Tódort huszonnyolc görög katolikus vértanú társával együtt 2001. június 27-én Ukrajnában, Lembergben (Lviv) avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa.
Források: Katolikus.hu Mindszentyalapitvany.hu és a Szegedi Görögkatolikus Egyházközség honlapja
Még 1944. szeptemberében Romzsa Tódor az Apostoli Szentszéktől kapott különleges engedély birtokában – - miszerint a várható egyházüldözés miatt, az egyház fennmaradásának érdekében előzetes pápai felhatalmazás nélkül saját döntése alapján, az általa kiválasztott személyt (személyeket) püspökké szentelheti – titokban püspökké szentelte Chira Sándort, majd 194. decemberében Orosz Pétert. Halála után ők szervezték az illegalitásba kényszerített Kárpátaljai görögkatolikus egyházat. 00 ezer
